A Láncos templomban végződtek a Szatmárnémeti Református Gimnázium ballagóinak diákévei

A Szatmárnémeti Református Gimnázium végzősei utoljára vették be így, együtt a Láncos templomot. Őket a diáktársaik, tanáraik és szeretteik fogadták, örömmel az arcukon.

A ruhakésszíttetés, öltönyválasztás, a kicsengetők csináltatása, a fényképezkedés, végső 100 méter a jobb jegyért, az Isten hozzátok az osztályfőnöki órán és a szerenád mind-mind ehhez a naphoz vezetett, erre a napra készítette fel a tizenkettedikeseket. Felkészülten, lelkükben reménységgel léptek be a fiatalok a Láncos három ajtaján, még kézen fogva.

A három csapat énekelve vonult be és helyet foglalt a sorok között. Elsőként Varga Szilárd Csaba, az oktatási intézmény iskolalelkésze lépett a szószékre és szívhez szóló példabeszédével bizakodásra én hitre szólította a Refi végzőseit. "Milyen volt az idáig vezető út?  Rögös vagy sima? Miben változtál a megtett út során? – kérdezte az igehirdető a ballagóktól. „Át tudtál-e lépni azokon az akadályokon, melyek elválasztottak téged az élő Istentől és a másik embertől? Falak épültek körülötted? Vagy képes voltál hidat verni a másik emberig? Ha az utóbbi történt az elmúlt évek során, akkor az út végéhez érve hálaadással mondhatjuk mi is: jól tetted, hogy eljöttél a Szatmárnémeti Református Gimnáziumba és ide jártál négy éven át… Isten számára minden gyermeke egyformán fontos és értékes. Te is az vagy! Téged is el akar küldeni! El akar indítani a nagybetűs élet útján. Mi most el kell engedjük a kezeteket, de Isten tovább fogja és úgy vezet majd titeket minden életpróbán át, mint ahogyan anya vezeti kézenfogva a gyermekét!” – biztatott a lelkipásztor. 

Az igehirdetést követően Király Lajos esperes osztotta meg gondolatait. "(...) Elidegenedtünk a munkától, mert olyan feladatokat végzünk naponta, amit mi is értelmetlennek látunk. Az embert az Isten alkotta, és így mi is alkotók, „teremtők” vagyunk. Azonban, ha ez a munkánkban nem ölt testet, úrra lehet rajtunk a céltalanság érzése. A céltalan gazdagság az értelemhiányt igyekszik pótolni hamis pótlékokkal. Végezetül, elidegenedtünk saját magunktól, belső, mély érzéseinktől. Isten azonban jóindulatúnak, könyörületesnek és empatikusnak teremtett minket. A jó hír az, hogy ezek által - az Isten által belénk plántált lelki ajándékok által - ismét kapcsolódhatunk a természethez, az embertársunkhoz, munkánkhoz és önmagunkhoz. Éljünk és éljetek a lehetőséggel!" – bátorított Király Lajos.

A díszvendégek sorából Magyar Lóránd parlamenti képviselő köszöntötte a diákokat, tanárokat és szeretteket elsőként. Örült, hogy a szülők annak idején a Református Gimnáziumot választották. A tanároknak köszönetet mondott, mert szellemi tudással táplálták az ifjakat. A diákokat is ellátta néhány jó tanáccsal. Szavai reményt keltően szóltak: ez nem egy befejezés, hanem valaminek a kezdete, de azt sem szabad elfelejteniük, honnan jöttek. Azt kívánta a végzősöknek, hogy találják meg a helyüket a társadalomban, egy erős közösség tagjai legyenek.

A tanfelügyelőség nevében Gál Gyöngyi és Kallós Zoltán köszöntött, majd Póti Eduárd iskolaigazgató három részre osztotta mondanivalóját: Először is megköszönte a szülőknek, hogy anno bizalmat szavaztak, és arra buzdította őket, hogy legyenek nagyon büszkék gyermekeikre, mert az az út, amit végig kellett járjanak, nem volt könnyű. Ők minden igyekezetünkkel kísérték őket ezen az úton, és úgy vélte, hogy jó munkát végeztek. Második gondolatként azt kívánta, hogy kísérje őket az Úr Isten tovább, őrizze meg lépteiket, hogy mint Pál apostol, a múltnak hátat fordítva, teljes erővel forduljanak és törjenek a kitűzött cél felé. Végül egy Kálnay Adél idézetet helyezett az ifjak szívére: “Te vagy az, aki nyitott szemmel és szívvel jársz a világban. Te vagy az, aki észreveszi az élet apró szépségeit, te segítesz jó szívvel, ahol éppen kell, általad lesz ez a világ még szebb és jobb. Mi legfeljebb segítünk neked.”

A XII. évfolyam búcsúbeszédét követően került sor az őrségváltás mozzanatára. A zászlót és a felelősséget, mint stafétát adták át az utolsó évesek a fiatalabbak számára. Ezt a tizenegyedikesek megköszönték és minden jót kívántak a felettük járóknak. Ez után dalban mondták el a fiatalok, az örömteli viszontlátás reménye és a boldog emlékek elkísérik őket, bármerre sodorja a csapatot az élet. 

A ballagás nem csak a búcsúról, hanem a diákok érdemeiről is szól. A gimnázium ez alkalommal oklevéllel és könyvjutalommal köszönte meg tizenkettedikeseinek az éveken át kitartó szorgalmat és részvételt az iskolai életben és az extrakurrikuláris tevékenységekben.

Az egyházi érettségi díjait Király Lajos esperes és Elek Kinga adták át. A legjobb tanulók: XII. A: Talpas Bettina 9,38; Ungvári Melinda 9,25. XII. B: Naghi Adrienn 9,64; Szilágyi Balázs 9,54; Veres Bernadett 9,50. XII. C: Karikás Noémi 9,85; Varga Gabriella 9,47-tel és Moroz Hannelore 9,41-es. 

A hozzátartozók örömmel várták az ünnepelteket a templom előtt és a gimnázium udvarán, ahonnan elindulva együtt folytatták az ünneplést. Isten áldása legyen a ballagókon!

További képek erre a hivatkozásra kattintva érhetőek el a refszatmar.eu weboldalon.